Eldobod az agyad. Besírsz. Amundsenről közismert, hogy elsőként érte el a Déli-sarkot, majd az első olyan ember volt, aki mindkét sarkot elérte.
De Amundsen nevéhez fűződik az Északnyugati átjáró "megtalálása" is. Pontosabban ő volt az, aki a sok évszázados keresés és kísérletezés után elsőként, 1906-ban északról kerülte meg Észak-Amerikát.
Nyugatról indult a Bering-szorostól, és a kanadai szigetvilág sok-sok szigete között "átjutott".
Kihasználta, hogy a jég ellen megerősített hajójának extrém kicsi volt a merülése. Mi is kihasználjuk, hogy a kenuk merülése szinte nulla .... és valami hasonlót fogsz érezni.
Csak (jó esetben) nem az indulástól számított 4. évben fogunk megérkezni...(ugyanis ő 1903-ban indult és 1906-ban (!) érkezett....)
De készülj életed egyik legtutibb útvonalára.
Pinduri, olyan vékony vízi ösvényen haladunk, hogy a keskeny úton egymás mellett két kenu nem fér el.
Olyan helyeken fogsz evezni, ahol előtted kimondhatatlanul kevesen. Mintha ember soha nem járt volna itt.
Az elképesztően vadregényes ágban csak libasorban tudnak jönni a kenuk.
Elmondhatatlan, hogy mi mindent fogsz látni, a függőcinege fészkétől az ebszőlő csucsoron át addig, hogy a fattyú szerkők igazi csapatként védik a kicsinyeiket, a területüket, és hiéna-csapatot idéző szervezettséggel, kalákában ütik-vágják a barna rétihéját.
Aztán a Tisza-tó egyik kilátó tornyán tartunk ebéd / uzsonna szünetet. Innen még egy ösvényt felfedezünk és közel 500 métert tekergünk, szlalomozunk a nád, ill. gyékénymezők között, mielőtt visszaérnénk egy "konvencionális" vízi útra, majd azon még egy jó 45 perc, amíg visszaérünk az indulási kikötőbe. A délelőtti indulás helyére érkez(t)ünk vissza, kényelmesen evezgettünk, úgy, hogy senki ne fáradjon el, még akkor sem, ha egy anyuka három csemetével evezget egy hajóban. Közben olyan, de olyan, de olyan helyeken jártál, hogy ...........